Újabb indie gyöngyszem, a filmeinek érdekes neveket adó Neema Joorabchi-tól egyenesen a Nagy Almából. Most sem csalódtunk, a homie crew már ismert és visszatekintve az első videókra rengeteget fejlődött. A “limp” (azaz bicegés) három emberke körül forog, de be-bevillannak a többiek is. Autentikus nyújorker deszkázás folyamatos lejátszásra kapcsolva.
A deszkás videók hosszúak voltak. És a sok átmásolástól hasonlóan rossz minőségűek. Nem voltak dpi-k, sem lájkok, sem egy nap alatt elmúló szkeccsek. Volt viszont agyonnézésből eredő kívülről tudás, és talán egy jottányival több megbecsülés. Komplementer zenék és őszinteség. A narancs videókazin valami ilyesmi emlékképek és életérzések derengenek át, még azokból az időkből. Szerintem magasan az év indie-je.
Szuper és egyben érdekes indie film New Orleans-ból, amiben a tegnap taglalt reptéri snittek is helyet kaptak. Itt ott VHS érzés és 92-es hangulat. Érdemes kategória.
Nagy rajongói vagyunk az indie filmeknek. És hát van ez a Portland, ott fent észak-nyugaton, ahol az idő sem annyira, meg minden. De nem is kell több ennél a hatpercesnél. Pont annyi idő, hogy elszürcsöljünk feltett lábbal egy hosszabb kávét.
A filmjeinek rendszerint furcsa nevet adó indie filmgyáros, Neema Joorabchi munkássága az egyik legőszintébb ma a piacon. A New York-i deszkás világ újabb ismeretlenebb felét felvonultató full length bőven megéri ezt a 38 és fél percet.
Ha az indie skalpok gyűjtését eddig szüneteltettük, most kezdjük újra.